Lovasi Lina

A leggázabb az, amikor valaki olyan akarja megmagyarázni Neked, hogy miért kellene gyereket vállalnod mihamarabb, akinek pont a gyerek forgatta fel vagy írta le teljességgel az életét. Erőszakkal semmi sem lesz teljes, és kötelezően semmi sem tud jól alakulni, csak mondom,…

Pár éve ömlik mindenhonnan –főleg amióta a vissza nem térítendő támogatások ekkora méreteket kezdtek ölteni-, a gyereket vállalni kötelező sztereotípia. Azóta nemcsak egyéni, hanem társadalmi szinten is áldozat szerepre vagyunk kondicionálva. Merthogy némelyik nő azt hiszi, azért mert tudott szülni joga van ahhoz, hogy lenézze azt, aki még nem szült vagy nem akar szülni. Joga van ahhoz, hogy magát felsőbbrendűnek titulálja, és ossza az észt, mintha csak neki lenne. Számtalanszor megfigyeltem már, hogy legjobban azok az anyák vannak felháborodva és dobják oda nagyképűen, hogy “majd megtudod ha lesz gyereked”, akik tudat alatt nagyon is tisztában vannak azzal, hogy nem(!) töltenek elég minőségi időt és nem foglalkoznak eleget a gyerekükkel. Figyeld csak meg, ők a leghangosabbak mindig. Nekik áll feljebb, amikor szóvá meri tenni valaki, ha faragatlan módon viselkedik a gyerekük. Na, pont azok dobálnak követ gyermektelen társaikra. Nemrégiben egy ismerősömmel beszélgettem és pont szóba került egy kislány, akiknek úgy általában az esetek kilencven százelékában lazán elmennek otthonról, bárhol legyenek is. El is mondtam pár szóban a véleményem, mire azonnal meg is kaptam válaszul rá a „majd megtudod, ha lesz gyereked” -manapság oly felkapott zsargont. De álljuk meg egy pillanatra! Ne menjünk el amellett az alapvető tény mellett, miszerint a gyerek a szülei kivetülése, kvázi amit látsz vagy tapasztalsz egy gyerekkel kapcsolatban, az a körülötte élők viselkedésének reprodukciója. Nekem például, lehet, hogy nincs gyerekem, de nem vagyok hülye, látom és tapasztalom mennyire retardált vagy idióta valaki gyereke. Jó, hogy nem már csak annak lehet véleménye, aki szült… Vagy ha szülök, akkor olyannyira elmegy majd a józan eszem, hogy bírni fogom majd, ha valaki gyereke tiszteletlen vagy nemnormális? Csak érzi egy ember, hogy egy adott gyerek bárhogyan is nevelik, -a szülők a legjobb tudásuk szerint akár- hogy jó vagy rossz, kellemetlen vagy kellemes érzést vált ki egy másik emberből. Egy olyanból is mondjuk, akinek nincs gyereke. Ha tetszik, ha nem, egy gyermek, élete során nem csak olyan emberekkel fog találkozni, akiknek van gyereke, akik ettől fogva megértik és elfogadják majd miért bunkó. Így az, hogy valaki elég figyelmet fordít-e a gyerekére, nem abból kell kiinduljon, hogy úgyis megértik ha kultúrálatlan, ha meg nem, akkor az sem baj. Mert sok olyannal is találkozik majd, akiknek nincs gyermeke. Akik nem kötelesek tolerálni, sem megérteni, ha ő szófogadatlan. Vagy ilyen esetben azok az emberek sem normálisak akiknek van gyereke, mégsem nyelik be ha valaki kölyke faragatlan? Meg egyáltalán miért is kellene elfogadni, ha egy gyerek szemtelen? Akár tetszik, akár nem: a külvilág, a rokonság, a közeli hozzátartozók, a tanárok, az eladók vagy csak a szimpla egyszerű ismerősök is, -akár van gyerekük, akár nincs-, igenis látják, és érzik, ha egy gyerek modortalan és rossz mintákat hoz otthonról! Látják, ha egy család nem él harmóniában együtt, hiszen a gyerek kifelé nagyon is kivetíti az otthon látottakat. De ha egy szülő nem tud viselkedni, miért várja el a gyerekétől, hogy ő tudjon? Ha bármelyik szülő is tiszteletlen másokkal, és önmagát sem tiszteli, miért várja el a gyerekétől, hogy ő másképp viselkedjen? Emlékszem hallottam egyszer az egyetemen a Bobo babakísérletről. A lényege az volt, hogy a Albert Bandura amerikai pszichológus, 1961-ben levezetett egy kísérletet, ami az agresszióval kapcsolatos viselkedésmintákat tanulmányozta. Abban bízott, hogy a kísérlet bebizonyítja, hogy az agressziót részben meg lehet magyarázni, a szociális tanuláselmélet által. És, hogy hasonló viselkedésformákat tanulnak az egyének azáltal, hogy saját viselkedésükben mások cselekedeteit utánozzák. Bandura eredményei a már említett kísérletből megváltoztatták a modern pszichológia irányvonalát, és széles körben el is ismerték. A Bobo kísérlet ugyanis egyike lett a legtöbbet dicsért és legnevezetesebb kísérleteknek a pszichológiában. Azt tanulmányozta, hogy a gyermekek mennyire és milyen módon utánozzák a felnőttek viselkedését. Egy lufi bohócot használt erre a kísérletre, aminek a Bobo nevet adta. A gyerekeket három csoportra osztották, -külön-külön helyiségbe választották szét őket-, és mind a három csoportnak, három különböző felvételt mutattak meg. Az egyik felvételen egy felnőtt ember ölelgette és szeretgette a bohócot, majd ezt követően kiabált vele és meg is ütötte. Majd ezután a gyerekeket bevitték abba a helyiségbe, ahol Bobo volt. Azok a gyerekek, akik azt látták, hogy Bobo-t ütik, ők is ütni kezdték. A maradék két csoport tagjai nem bántották őt. Ebből a kutatásból is leszűrhető, hogy a gyerekek maximálisan figyelik a körülöttük élő felnőttek, de legfőképp a szüleik mintáit, viselkedését, amit aztán utánoznak is. Tehát amikor azt hallod, hogy nem tudod miért ilyen vagy olyan a gyereke valakinek, már nem fogsz értetlenül állni a szülő hozzáállása előtt. Persze a mai világban, ahol csupa olyan ember vállal gyermeket, akik nem a gyermek személye, hanem a társadalmi elvárások miatt teszik, azoktól mit is lehetne várni mégis? (És akkor most vessetek egy pillantást arra a gyermeketekre, akit amiatt vállaltatok, mert kellett a pénz! Megvan? Akkor most szégyelljétek el mélységesen magatokat! Mert van miért.) Vagyis aki a „kedvezmények” miatt hoz világra egy gyermeket, csakmert egész jó kis összeg jár utána, és nem azért mert minden sejtjével vágyik arra a gyerekre, annak miért is kellene számítson a reakciója? Vagy egyáltalán miért is kellene egy visszaszólást fontolóra venni egy olyantól, akit szemmel láthatóan nem izgat a saját gyereke milyensége, és ráfogja arra, hogy Te látod rosszul, csakmert még „nem szültél”. Egyébként akkor ilyen alapon hiába szülnek az ilyenek, mert ők sem lettek különbek, ha így állnak a világhoz,... De hát mit is várhat az ember, amikor ma már teljesen normális lett az, hogy ha várakozol egy bankban, a melletted ülő gyereke lebontja az egész helyiséget, csakmert a kedves anyuka fáradt rászólni, vagy rendszabályozni. Az ilyen gyerek aztán, amikor kilép a nagybetűs életbe, rendre azon kapja magát, hogy állandóan harcolni fog mindenkivel, kollégákkal, partnerekkel, barátokkal, akik pont olyanok, mint az anyja, vagy az apja, aki képtelen volt rá figyelni, amikor arra szüksége lett volna. Mert az elnézte a megfékezhetetlenségét, akaratosságát, viszont „aki nem őt szülte”, az nem fogja elviselni ezt a fajta rosszul rögzült neveletlenségét. Sejtelme sincs, hogy mi zajlik körülötte, mire rájön, hogy a megoldandó gondjait egészen kiskora óta cipeli. Így nagyon nem mindegy milyen alapokat hoz otthonról egy ember. Nem azért van egyre több lelki sérült, identitás zavaros, komplexusos ember, mert a világ nyomása és terhei összeroppantják őket. Hanem mert AZT az alapot, amit elsajátítottak, nem tudják sehová igazán „beilleszteni”. Tudniillik a gyermek, aki valaha is teher volt, aki kényszerből született, akit mellőztek, akit hagytak nőni, -mint a gazt az út szélén-, vagy aki olyan családban nőtt fel, ahol örökös volt a feszültség és a kellemetlen légkör, annak a „puzzle” darabkája, nem igazán illik be sehova. Mert ő maga sem érzi szükségét annak, hogy beilleszkedjen. És sajnos nem egyszerű felismerni, és átértékelni a hozott dolgokat, segítség nélkül. De egy embernek önmagán dolgozni, szembe nézni a szülei gyengeségével, még mindig jobb, mint cipelni egy rossz mintát, és olyan emberi kapcsolatok sorozatát bevonzani, ami nem győz rámutatni a lappangó sötét foltokra. Szóval kedves szülők, -igen Ti, akik előszeretettel ítélkeztek az olyan emberek fölött, akik nem vállaltak gyereket: foglalkozzatok inkább azzal, hogy a gyermeketek megtanulja a szükséges illemet és kellőképp művelt legyen erre a világra. Tegyétek a szívetekre a kezeteket, mielőtt bárkire követ dobtok, hogy Ti tisztességgel tényleg mindent megtesztek! Mert sajnos az ilyen felelőtlen, mások felett ítélkező, önkritikát nem ismerő –mégis gyermeket vállaló- szülő miatt van annyi lelkibeteg ember, mint amilyenek Ti vagytok. Hisz minden ember három alapvető kiválósággal születik: a szeretni tudás, a szeretet elfogadása, és az élet szeretete. Csak némelyik szülő idő előtt kiöli ezt a gyermekéből az önzőségével. És pont ezzel vettétek el az „ízét” és élmény érzetét annak, amit más normális emberek intimebben és a legőszintébben tudtak megélni anno. A Ti rossz példáitok és hanyagságotok vették el nagyon sok ember kedvét a szülővé válástól! Ti, akik nem a közös élményekre építitek a gyermeke(i)tekkel a kapcsolatotokat, mert csak magatokkal vagytok elfoglalva -és a kínjaitokkal úgy általában-, és letudtok mindent egy mobilkommunikációs eszközzel, vagy azzal, hogy majd lesz valahogy. Vagyis egy trágyadomb tetejéről próbáljátok osztani az észt, azoknak, akik nem nyomorultak, csakmert nincs gyermekük, hanem több mint valószínű megfontoltabbak, így ezáltal teljesen más életre hivatottak. Vagy esetleg pont olyannak szóltok be, akinek minden vágya volt egy gyermek, csak valamiért nem lehetett. A Ti életetek nem lesz teljesebb attól sem, ha azt hajtogatjátok, mások mennyire mocsok emberek, csakmert nem vállaltak gyereket. Hanem attól, ha még időben észbe kaptok, és a saját portátokat teszitek rendbe ahelyett, hogy másokén nézelődtök. Továbbá a Ti életetek csakis akkor lesz példamutató, ha a gyermeket, akit vállaltatok egykor, tiszta szívvel és őszinte érzésekkel nevelitek. És arra, hogy jobbá és élhetőbbé tegyék ezt a világot. Ebből kifolyólag, talán elég tartalmas lesz az életetek, és akkor végre azzal lesztek elfoglalva, nem azzal kinek miért nincs gyermeke! Azt pedig csak így a végére hagyván jegyzem meg, nem azért néz ki jól némelyik nő, mert nem szült gyereket, (nekem speciel ha lenne gyermekem is mindig lenne bennem annyi, hogy legalább megfésülködjek és kimaxoljam a megjelenésem, ugyanis én ezt hoztam otthonról, és így szeretem az életem.) És azt is jó, ha tudjátok: NEM létezik a „nézz ki sz*rul, akkor vagy jó anya” mozgalom sem klub sehol a világon!  Szóval ez sem ezen múlik! Az viszont, hogy mennyire vagy felelősségteljes, vagy igényes: csakis RAJTAD múlik! Mert nagyon nem mindegy, hogy egy gyermek kellemes élmények és megmérettetések által, vagy fájdalmas döntések által válik felnőtté.

…minden undorító ember ártatlan gyerekként kezdte, csak a legtöbbjük a szülei nemtörődömsége, hanyagsága miatt eljutott arra a pontra, amikor már nem akart jó ember lenni,… Ha szültél, igyekezz jó példával szolgálni. Ez a legtöbb, amit megtehetsz.