„A stílus minden nyelven egy.”
Az igazi nők,...
Nem kell hogy egy ember önimádó legyen, hogy észrevegye ha majmolják vagy irigyek rá. A sablonosság undorít, taszít. Hányingerem van azoktól a nőktől akik ahelyett, hogy magukban keresnék a hibát, azokra a nőkre dobnak követ, akik tisztában vannak az értékeikkel. Közben elhiszik, ha ugyanazt a ruhát, ugyanazt a “stílust”, ugyanazokat a szlengeket használják, pont olyanok lesznek, mint azok, akiket előszeretettel savaznak. Azt az egyet figyelmen kívül hagyva, hogy akik nem csak a felszínt látják, -akik valóban nemes lelkűek-, bizony nagyon is szembetűnő számukra, ki az eredeti, és ki a "másolat". Így nem kifizetődő hosszú távon másnak öltözni, és más személyiségét lopni, hiszen ahhoz nem jár sem jellem, sem tiszta erkölcs, sem más egyéb olyan tulajdonság, ami egy nőt előkelővé és igazán stílusossá tesz.
Mindig is tiszteltem azokat a nőket, akiknek szép a lelkük, mert tiszta a múltjuk. Akikben van méltóság és tartás. Azokat a nőket, akik tisztelik létezésük minden percét, akikből sugárzik az élet szeretete. A nőket, akik úgy fogadják el magukat, ahogy vannak, és árad belőlük a jóság. A nőket, akik a nehezségeket és próbatételeiket a teljességhez vezető út részének tekintik. A nőket, akik mindent megtesznek azért, hogy különlegesek legyenek, és a igényességükből építkezzenek az őket körülvevő emberek. A nőket, akik azért születtek meg, hogy többé tegyék a világot. A nőket, akik még akkor is adnak magukból, amikor nekik épp nehézzé vált az útjuk. A nőket, akik szeretnek jóízűen enni, és akik nem akarnak beállni a sorba a sok "egyformaság" közé. A nőket, akik inspirálnak, tanítanak, gyógyítanak, de elsősorban tisztelik és elfogadják önmagukat. Mert tőlük gazdagabb ez a világ! Így soha ne szégyelld ha valaha túl soknak tituláltak. Inkább örülj neki nagyon! És soha ne nyomd el magadban ezt az erőt. Ne tartsd vissza magad, hanem ragyogd be bátran a világot mindazzal aki vagy! Nem véletlenül lettél ilyen erős egyéniség! Emelkedj felül mindenen, amit mondtak Rólad, felejts el mindent, amivel bántani próbáltak, vagy amivel le akartak húzni, és fogadd el végre magadban az igazi nőt. Soha ne szégyelld magad amiért különleges és egyedi vagy! A "túl sokságod" a Te igazi varázserőd és a legerősebb szűrőd! Az, hogy sok vagy, jó példa azok szemében, akik félve bontogatják a szárnyaikat. A Világnak hatalmas szüksége van Rád. Igen Rád, a "TÚL SOK" nőre! Hogy minél kevesebb alakoskodó, stílustalan “nő” legyen.
Más stílusa sosem lehet a Tiéd, de bármely inspirációt a javadra fordíthatsz, ha jó szívvel és könnyedén teszed azt,...
További bejegyzések:
A stílus maga az ember!
Amiből sok van: NEM luxus. Ha utánzol: NEM vagy egyedi. Ha másra akarsz hasonlítani: NEM vagy különleges. A valódi elegancia pedig sosem egészülhet ki trehánysággal, vagy akárcsak egy minimális igénytelenséggel sem!
Néhány évvel ezelőtt a kezembe akadt egy könyv. Egy illemkönyv, amit kifejezetten nőknek írtak, mely különböző tippeket ad a megfelelő öltözködéshez, a társalgáshoz, a férfiakkal illő kommunikációhoz, de végigveszi azt is, hogy az egyes társadalmi eseményeken, mit tehet és mit nem tehet meg egy nő. Egészen elképesztő élmény volt végig olvasnom. Hiába telt el több mint egy évszázad, van, amit a mai napig megállja a helyét. Hiszen tény, hogy javarészt a nőket a külsejük, megjelenésük, ruházatuk alapján ítélnek meg, -és az esetek többségében-, ezekből a külsőségekből vonnak le a személyiségükre, netán erkölcsösségükre vonatkozó következtetéseket is. Emlékszem, egészen középiskolás koromig, a laza sportosan elegáns stílus volt a leginkább jellemző rám. Majd egyszer csak felébredt bennem az igazi nő, és azóta, csakis a letisztult, arisztokratikus stílust részesítem előnyben. Azonban sosem szerettem a puccos, és hivalkodó dolgokat. Kifinomult ízlésemet nagy részben a családom női tagjainak és az ő igényességüknek köszönhetem, mert az ő példájuk mindig is nagy hatással volt rám. Hiszen ők mindig az esztétikus és nőies vonalat részesítették előnyben. Ezenfelül a Nagymamámnak köszönhetően egészen fiatalon megtapasztalhattam, milyen érzés elegáns frizurákat és sikkes ruhákat viselni, ami azóta is elkíséri az öltözködési szokásaimat és rutinjaimat. Előbb volt masni a hajamban, mint ahogyan az divatba jött volna, hiszen az ő fiatalkori képein annyira megtetszett, hogy egy nap, amikor nála voltam, -érezvén ez iránti rajongásomat-, belekötött egy gyönyörű szatén szalagot a hajamba, mely onnantól valahogy a védjegyemmé is vált. De az elegancia iránti elhivatottságom, már sokkal előbbre tehető. Emlékszem már a babáimnak is én varrtam a ruháikat, és már az általános és középiskolában is én csináltam a haját az osztálytársaimnak. Majd egyszercsak azon kaptam magam, hogy a városban, ahol éltem, az egyik legcsinosabb nőként emlegettek. Talán ebből kifolyólag az elmúlt évek során rengetegszer kaptam kérdéseket arra vonatkozóan, miként lehet a kifinomult, nőies és az elegáns stílust elsajátítani. Mindenekelőtt úgy gondolom, hogyha valakinek a jelleme nem támogatja ezt a karaktert, akkor a felvett álarc és „jelmez” túlzottan mesterkélt lesz és fárasztó, ami hosszútávon frusztrációt okoz. Annál a nőnél pedig szánalmasabb nincs, akin messziről látszik, hogy nem érzi jól magát a ruháiban, avagy a bőrében. Merthogy magabiztosság nélkül, a legtöbb ruha és kiegészítő nem lesz több, mint átlagos és unalmas. Nyilván legtöbbünknek megvan a saját egyénisége, -ami idővel szépen, magától kialakult-, de sokan vannak, akik csak mások utánzásában lelik meg "önmagukat". Kétségtelenül, ettől annyira izgalmas és változatos ez a világ. Ugyanakkor persze mindig lehet kicsit finomítani, alakítani vagy újítani ezen. Átfogó szabály: az elegancia nem jelent egyet a drága vagy márkázott holmik viselésével, ahogyan nem függ az anyagi helyzettől, illetve az iskolázottságtól, vagy titulustól sem. Sokkal fontosabbak a helyesen megválasztott színek, kiegészítők és mindenekfelett a viselkedés összessége. Egyformának lenni semmiképp nem sikk. Az még elfogadható, ha általános vagy középiskolában ugyanolyan ruhába öltöznek a lányok, -a "fiatalság bolondság" égisze alatt-, talán még az is vállalható, ha egy pár stílus jegyekben és színekben azonos outfitet visel, de amikor egy az egyben ugyanabba öltöznek, az már számomra leginkább a vicc kategóriát képezi. Vagyis nem annyira elegáns. Valaki más stílusát elvenni pedig –főleg a közvetlen környezetünkből-, egyenesen illetlenség! Ígyhát amennyiben lehetséges, törekedj mindig az egyediségre, ami sokkal izgalmasabb és érdekesebb bárminél!
Az alábbi néhány pontban összegyűjtöttem, számomra milyen jegyekből áll a kifinomult stílus, avagy milyennek kell lennie egy magára igényes nőnek:
• Az egyik legfontosabb az egyenes tartás, ami semmiképp sem lehet egyenlő a merevséggel. A gőgösködés NEM méltóságteljesség! Ezt soha ne feledd!
• Maximum három színt viselj együtt, és leginkább semleges színeket válassz, ha teheted. A színkavalkád semmiképp sem a kifinomultság jele.
• Az ápolt és igényes –leginkább nude színű- körmöket részesítsd előnyben, lehetőleg minták, strasszok és harsány színek nélkül. A lenőtt köröm is az igénytelenség része.
• Egyszerű, kényelmes cipőket viselj, mint például: a Sneakerek, az Oxford cipők vagy a Loaferek. Az egyencipők bizonyos színt fölött inkább nevetségesek. (Papucsot és szandált ápolatlan lábon viselni pedig egyenesen gyalázat! Csakis makulátlan, ápolt lábakon mutatnak jól.)
• Magassarkú cipők esetében leginkább a klasszikus fazonok legyenek mérvadóak, közepes sarokmagassággal illetve mindenképp minőségi anyagból készültek legyenek. (Kevés visszataszítóbb látvány van, mint a nő, aki inog vagy bizonytalanul jár a cipőjében.)
• Ne feledd, hogy a visszafogott szabású, keveset mutató, méretazonos outfit elengedhetetlen részei az egyszerű eleganciának. Az „oversized” ruhadarabok, már lassan a tinédzserek körében sem menők.
• A túl mini és túl kivágott csak a közönséges nőcskék kiváltsága lehet. Elegáns nő NEM mutatkozik ilyenekben.
• Mindig természetes hatású sminket viselj, amely kiemeli az arcod előnyösebb részeit, éppen ezért megkoronázza a megjelenésed.
• Ha rúzst viselsz, ügyelj rá, hogy passzoljon a bőröd színéhez, és ne legyen megkopva, vagy elkenődve.
• Ha a fogaid nem ápoltak, vagy elszíneződöttek, NE viselj hivalkodó rúzst semmiképp!
• Minimális kiegészítőre törekedj, a kevesebb több elve alapján. A fényes kiegészítők manapság igen felkapottak lettek, de nem szabad túlzásba vinni őket!
• Inkább különleges, mint hivalkodó ruhadarabok viselésére törekedj. Kerüld az óriás mintákat, és tolakodó márkajelzéseket!
• A harisnya viselése elengedhetetlen, főleg ha az időjárás is megköveteli. Azonban nyitott orrú cipőknél nem elegáns ha (ki)látszik a harisnya.
• Klasszikus fazonú kalapok, fejfedők és egyszerű sapkák –ami nincs tele gyöngyökkel, bojtokkal, szalagokkal- viselése megengedett, de csakis rendezett frizurához!
• Az ápolt megjelenés fontos része ugyanis a rendezett hajviselet! (Ami nincs lenőve, nem többszínű, és semmiképp sem kócos vagy zsíros. Ha pedig masnit teszel a hajadba, azt Te magad kösd, attól lesz különleges. Ami mindenkinek van, az nem lehet az.)
• Július előtt fehér nadrágot ne nagyon viselj, mert nem ildomos. Illetve ha már fehér nadrágot választasz, ne legyen kinyúlva, és mindig legyen tiszta!
• A szalma vagy gyékény táska nem illő tavasszal, de ősszel és télen sem. Hiszen az egy igazi nyári darab, akárcsak a gyékény talpú szandálok, vagy kagylós kiegészítők.
• A póthaj -akkor sem ha természetesnek tűnik-, a túltöltött/túlkontúrozott száj, és az agyonszoláriumozott bőr nem előkelő. (Manapság lehet, hogy elfogadott, de értelmes körökben inkább visszataszítónak hat és középszerűnek számít.)
• Replikákat sose hordj, ha nem teheted meg, hogy valamiből beruházz egy eredetire!
Természetesen a kedvesség, a mosoly és a jóindulat is, egy nő kellemes megjelenésének részei. A mesterkéltség, urizálás egyáltalán nem elegáns! Egy nőnek a legdrágább kincse ugyanis a jó hírneve. Ezenfelül egy igazi nő sosem lehet igénytelen, de átlagos mégúgysem!
Miért akarnál úgy kinézni, mint egy Wish-es Barbie, ha igazi királynő is lehetsz?