Lovasi Lina

Igen sokan szenvednek ma a kapcsolataikban, mert nem hajlandóak elengedni azt, akivel jelenleg együtt vannak. Tudják, hogy a kapcsolatuk nem működik, de nem hajlandóak kilépni, mert szentül hiszik, hogy képesek megváltoztatni azt az embert, akivel egykor összefonták életüket.

Lehangoló ezt írni, de a legtöbb ember leéli az egész életét úgy, hogy sosem tapasztalja meg a valódi szerelem jelentését és őszinte emberi kapcsolatok lényegét. Szörnyű mégcsak belegondolni is, hogy a legtöbb ember sosem fogja megérteni, hogy valójában milyen hatalmas erővel bír ez az eszmény. Benne ragadnak kényszerkapcsolatokban, együtt élnek olyan emberekkel, akik közel se testesítik meg az általuk vágyott nőt vagy férfit. De sajnos olyan generációban élünk, ahol a társkereső oldalak nagyobb teret kapnak, mint kellene. Az online tér ezen része azonban a legnagyobb áruló. Igazi lélekpróbáló csapda. Pótcselekvések és az elkeseredett jelenések színtere az. Hány olyat hallottam már, hogy végső elkeseredettségében regisztrált valaki, és utolsó reményként az ott először szembe érkezőbe vetette hitét, minden igényét belelátva, minden vágyával felruházva azt, majd hatalmas érzelmi hullámvasutat és megpróbáltatásokat kapott osztályrészül. Merthogy ambivalens kapcsolatok tömkelege alakul ki rendre ott, ami olyan, mint egy háttérben futó alkalmazás, amely észrevétlenül gyilkolja az energiákat. Pocsék lenyomatokat képez, és egyfajta csendes vegetálásra készteti a másikat. Egyáltalán nem arra lettek kitalálva ezek az oldalak, hogy a minőségi energiák tudjanak találkozni. Illetve olyan lényeges dolgok záródnak ki ezáltal az ismerkedés folyamán, ami amúgy létfontosságú lenne. Ami nagyon is meghatározza, hogy két embernek igenis van-e relevanciája egymás mellett, vagy csak keresztezik egymás útját egy időre. Ám sosem fog jól működni egyik ilyen oldal sem, mivel túl sokan használják, így ez a minőség rovására megy. Az az ember ugyanis, aki valódi párkapcsolatot, vagy igaz szerelmet szeretne, az SOHA nem viszi ki magát a „húspiacra”. Aki egy valójában őszinte párkapcsolatot szeretne, az nem ott keresgél, ahol más lelkükben megtorpant vagy a mennyiségben elveszni képes emberek. A valódi értékeket nem jobbra vagy balra húzzák. Azt óvják! Az igazi érték, SOHA nem engedi meg magának, hogy ide-oda huzigálják. Ezt főleg a női oldalra értem. Ha már egy nő le”csúszik” oda, hogy ilyen oldalakon kínálja magát, és ott mégis akad olyan, aki tiszteletteljes kapcsolatra vágyik, az a pasi nem számíthat túl sok jóra. Főleg amiért úgy működik az a rendszer ott, hogy mire összekapcsolódik két ember, addig előtte számtalan másik ember is megkapta azon strigulák vagy elismerések tömkelegét. Persze nincs ezzel semmi probléma, ha valaki egy társadalmi elvárásnak igyekszik megfelelni, ha tenyészbikát, vagy könnyen behálózható egyedet akar. De aki egy megbízható embert szeretne társául, annak az ilyen oldalakon semmi keresnivalója! Hiszen van, hogy pont a mosógép szerelő, az új kolléga vagy egy régi barát formájában köszönt be a szerelem. Hidd el, össze fogsz találkozni azzal az emberrel, akivel dolgod van, nem kell kutatni és keresni. De csak akkor, ha nem veted sutba a hited. Aki a szívét követi, és nem enged a nyomásnak, megtalálja a társát, a szerelmét, az igazi párját úgyis. Ha viszont erőltetetten akarsz valakit, vagy tudatosan akarsz párt magad mellé, az mesterkélt lesz egy idő után, és baromira nem lesz meg benne az a fűszer amit úgy igazán szeretnél. Következésképp, ha a saját utadat keresed, ami tényleg hosszútávon boldoggá tesz és kiegyensúlyozottá, akkor felejtsd el ezeket a szenny oldalakat! Értéket nem közvetítenek ugyanis ezek a platformok sosem. Személy szerint én is nagyon sok olyan embert ismerek, akik ilyen oldalakon elveszetten, érzelmileg kiéhezve keresték a boldogságot és sajnos kivétel nélkül beletérdeltek pár rövidke hét, hónap maximum év után az ott leakasztott másik emberrel való kapcsolatba. Eszméletlen mennyi érzelmi hamisság uralkodik a legtöbb ilyen kapcsolódásban. És igazság szerint, ebből adódóan van annyi kamu házasság, gyors gyerekvállalás, és egyéb érzelmi manőver. Az esetek nagy többségében persze azért nem bukik ki egyből a mesterkéltség, mert a demo időben –avagy a kapcsolódás első négy hónapjában, vagyis a maszkolás idejében- mindenki felfokozott érzelmi státuszban éli meg a dolgokat, így kevésbé gyanakvó. Beadja a nő a férfinak, hogy ő egy szegény elesett traumatizált lélek, és „az előző párkapcsolataiban őt mennyit bántották”, közben az ő érzelmi manipulációi és mentális betegségei miatt ment tönkre minden addigi kapcsolata. Így a férfi máris mintegy együttérző támogató lelkitársként aktíválódik. Az ilyen nőcskének a mentálisan gyenge életébe, mindig szüksége van számtalan önigazolásra, segítségre, vagyis csupán egy támaszra, nem pedig társra. Vagy ha úgy jobban tetszik, lazán felhasználja az ilyen nőcske a pasit amolyan szociális strigulákra –gyerek, házasság stb. Ebből adódóan lehetséges az, hogy minden gyorsított eljárásban történik, vagyis sok nő rövid időn belül teherbe is esik, -magát ezzel bebiztosítva, és magához láncolva ezzel a másikat-, kiprovokál gyorsan egy házasságot, de ahogy ez létrejött, elő is jön a valódi személyisége. Átmegy lelki terroristába, és rányomja a férfira a kényszerképzeteit, mely a férfit teljes mértékben falhoz állítja. Merthát igen sok nő elhiszi, hogy amikor behálóz egy férfit, mindenféle rafinériák, -kezdetleges távolságtartás és love bombing együttes alkalmazásával-, az soha a büdös életbe nem jut el a férfi agyáig. Ám a férfiak többsége, amikor ráébred, hogy keményen fel lett használva, -és nem a szerelem kegyeltje, hanem a szükség áldozata lett-, magyarul elkezd felébredni, fogja magát és tovább is lép. Merthogy bármennyire is hihetetlen, az aljasság a manipuláció és a nem őszinte szándék mindig kiderül! És az nagyon kellemetlen, mi több fájó tud ám lenni. Nem sok szégyenteljesebb dolog van annál, amikor egy ember felhasználja a másikat élete réseinek betöltéséhez. És bizony nagyon sokan félnek ezzel szembenézni, így maradnak a posványban az eszelős, birtokló nőszemély mellett, aki kélyére-kedvére használja. Csak ugye, minél tovább tompítja valaki a benne kialakult fájdalmat, annál kínzóbb lesz a felismerés. Azonban ha valaki időben felismeri ezt a beteges ragaszkodást, és ki mer törni belőle, akkor megállíthatatlan lesz.

Na, de hogy ne csak a női manipulatívságot vegyem elő, a férfiak oldalán is van pár defekt ezen a téren. (Természetesen tisztelet itt is a nagyon ritka kivételnek!) Szóval mitől gyenge egy férfi? Sokszor pont attól, amitől ő olyan menőnek gondolja magát. Nekem volt szerencsém „megérinteni a plafont” annak tekintetében, hogy éltem olyan férfival, akiben nagyon erős tartás volt. Nyilván amiatt, mert nem a kisebbségi komplexusai uralták, és nem volt az identitás zavarának rabja sem. Tudniillik a rengeteg közösségi oldalnak, és azok őrült tumultusainak ’köszönhetően’, mai férfiak jó nagy része igencsak puhány és kisstílű lett. Nagyon kevés az a férfi, aki ne forgácsolódna szét érzemileg, vagy aki ténylegesen lélekkel keres párt és nem „más” okból. Értem ez alatt, hogy ritka az olyan, akinek nem látod állandóan nők képei alatt a nevét, aki nem áll be bénán a sorba pitizve a kis piros „szivecskéjével” vagy kommentjével egy-egy feltűnési viszketegséges csaj képénél ahogy a többi bohóc. Ritka az, aki nem dől be a csibészelő női magatartásnak, vagy nem oltogatja a naiv csajokat olcsó közhelyes dumákkal. Ennél fogva nagyon ritka a tudatos és magát értékelni tudó, egészséges önbecsüléssel élő férfi. Ellenben mégsem lehetetlen a sok pojáca között megtalálni a porondmestert vagy a cirkusz igazgatót nyugi! A lényeg abban van, hogy tudomásul kell venni, hogy aki felregisztrál az ilyen oldalakra, ott önbecsülés nem sok van, vagy egyáltalán nincs is. Akinek jó a középszerű inger is, azzal semmi dolgod. Mert aki a silányabb ingerekkel is beéri, az tolni is fogja magát minden felé, hiszen az ilyen pasik leginkább önigazolást keresnek. Másképp mondva, úgy fogja vadászni az ingereket, mint Vuk-ot a simabőrű. Igen, melletted is! Mert lételeme mindez. Akarna a franc olyan pasival ismerkedni, aki úgy díszeleg a társkereső oldalak hasábjain, mint valami leértékelt áru egy poros kirakatban nem igaz? Bár amíg erre is ennyi érdeklődő van, addig van gond bőven. Tehát ha egy normális pasit, vagy egy magára és érzéseire igényes férfit akarsz, akkor nem kell mindenhová kipakolnod magad. Az ilyen férfiak ugyanis, pont hogy sehol nem díszelegnek és nem mutogatják magukat. Tudod, a valódi gyémántot páncélszekrényben őrzik, a bizsut meg kallódni hagyják a többi giccsel egy műanyag állványon. Erről ennyit.

Legvégül pedig, a másik legnagyobb hiba, amit rengetegen figyelmen kívül hagynak, az a kémia. Ami nem tévesztendő össze a „hiperszexuális” időszakkal, ami az ismeretlen iránti felfokozott vágy és a másikra való kiváncsiság kettőséből alakul ki. Mert az minden, csak nem kémia. A fizikai vonzalom, és az érzelmi közelség iránti vágy –főleg hosszú egyedüllét után-, az sem kémia. Úgyhogy bármennyire is hihetetlenül hangzik, sokan fel sem mérik, hogy mennyire fontos az intimitás egy férfi-női kapcsolatban. Mert EZ az, ami valójában tartósan összeköti a kapcsolatokat. Az egészséges kapcsolatok legfőbb sajátossága az emberi kapcsolatok érzelmi egyensúlyában jelen lévő legfontosabb szabály: a kölcsönösség és a viszonosság elve! Elsősorban erről ismerszik meg egy egészséges kapcsolat. Ha valamelyik fél túl sokat ad, egy ideig valóban nem vár kölcsönösséget, hiszen elég, ha látja a másik rendben van és boldog. Elég a másik jelenléte. De egyszercsak eljön az a pont mindenkinél, amikor saját önfeladása, és társa igényeinek önmaga elé helyezése teher lesz, kiüresedik, elfárad, már nem tud miből adni. Mert bármennyire is nehéz ezt felismerni, de mindenki vágyja a kiegyenlítődést, a kölcsönösséget, csak van, aki önmagának sem meri bevallani. Testi-lelki téren egyaránt. Ha ez nem történik meg, ha továbbra is csak az egyik ember tesz több érzelmi energiát a kapcsolatba, ha nem kapja meg a figyelmet, és a megbecsülést, akkor kihasználtnak, zaklatottnak és boldogtalannak érezheti magát. Nem fontosnak, hanem hasznosnak! Természetesen a hosszú távú szerelem, a boldog kapcsolatok titka nem a konfliktusmentes élet. De ahol az elfojtott feszültség és a közöny ott bujkál alattomosan minden #jóreggeltben és #jóéjszakátban, minden mozdulatban, és minden látszólag ártalmatlan megnyilvánulásban, az egyértelműen egy kapcsolat vége. A párkapcsolat legnagyobb ellenfele a csend és a megfagyott, üres kommunikáció. Ami pedig egy ponton túl hiába tűnik visszafordíthatónak, csak idő kérdése, mikor kerül újra ugyanabba a mederbe. Volt már rá sok példa, amikor az egyik fél ameddig épp igyekezte megtalálni vagy újraépíteni önmagát, -esetleg megismerkedett valakivel- hirtelen újra felkeltette a másik érdeklődését. Majd amikor az engedett a közeledésnek, minden rövid időn belül újra hideggé és okafogyottá vált. Ismét unalmasak lettek egymás számára, és az elhidegült állapot újra napi szintűvé vált. Ígyhát ha most olyan kapcsolatban vagy, ahol a másik több fájdalmat, kellemetlenséget okoz neked, mint boldogságot, akkor itt az ideje szembenézni végre önmagaddal. Elfogadni végre, hogy ha a dolgok nem működnek, a legjobb megközelítés arra, hogy elkerüld, hogy még jobban megalázd magad egy olyan kapcsolatban, melyet hosszú –túl hosszú ideje-, a közöny és a megszokás ölel körül. Elengedhetetlen lesz idővel az is, hogy belásd, hogy ha valami éveken át mérgeződött a másik ember által, vagy ha valaki nem tisztel első percől, esetleg megbélyegzett jópár mocskossággal, az már soha többet nem lehet kerek egész de tiszteletreméltó főleg. Pocsék lenyomatokkal, egy szemétségekkel és igazságtalanságokkal összetákolt alap nem lehet többé stabil. Pont, ahogyan a széttépett, befeketített papírlap sem lehet újra hófehér. Azaz nem lehet tiszteletreméltó egy olyan kapcsolat, ami társadalmi elvárástól, a kóros magánytól való félelem miatt, vagy más olcsó ürügy kapcsán van fenntartva. Annál embertelenebb, üresebb kapcsolódás nem létezik. Emlékszem Nagymamám mindig azt mondta: minél később veszed észre, hogy rossz vonatra szálltál, minél hosszabb ideig utazol a rossz irányba, annál drágább lesz a visszaút. És milyen igaza volt. Vagyis minél tovább erőlteted a kapcsolatod azzal, akiben rég megszűnt irántad a tisztelet, és csak megszokásból él melletted, annál nagyobb fájdalmat fogsz okozni hosszú távon magadnak. Senki sem veheti el a boldogságodat, ha nem akarod! Senki sem bélyegezhet meg Téged azzal, aki nem vagy, és senki sem illethet igaztalan jelzőket, ha nem hagyod. A saját boldogságod a Te kezedben van! Legyen bátorságod felállni attól az asztaltól, ahol már nem szolgálják fel Neked a tiszteletet. Mert az igazság az, hogy idővel az ember úgyis kinövi azokat, akik nem becsülik meg őt! Akik benne csak a hasznot látják és nem a nagybetűs csodát! Kinövik azokat, akik következetesen utolsó helyre teszik őket a prioritási listájukon. Őket, akik másnak a legelsők és legfontosabbak lehetnének. Az igazság az, hogy egyszercsak mindenki életében elérkezik az a pont, ahol az önszeretet felülmúl mindent. Hogy önmagát választja, az önfeladás helyett. De csakhogy lásd, ha már hosszú éveket töltöttél azzal, hogy megtanuld szeretni önmagad, nem kell kockáztatnod a mentális növekedésedet azzal, hogy olyannal maradj, aki miatt megkérdőjelezed az értékeidet! Amikor pedig rájössz, hogy az idő könyörtelenül elhalad feletted, akkor látod csak igazán, hogy egyhelyben állni, vagy egy rossz, hozzád nem illő emberre pazarolni az energiádat nem éri meg egyetlen percre sem! Mert bár van szépség a megtörtségben, a csendes igazságokban, mégis ha ezt megérted, a fájdalmad is átalakul egyfajta békévé majd erővé benned, ami egyfajta hála ezért a törékeny, múlandó csodájáért, amit önszeretetnek hívunk. És az igazat megvallva annak szabadsága, hogy álarc nélkül láthasd a világot, megérted, hogy az élet szépségét a múlandósága pont hogy nem csökkenti, hanem ellenkezőleg: fokozza. Pont ezért hiszem, hogy az emberi kapcsolatok törékenységének, az öröm múlandó természetének és a befejezések elkerülhetetlenének felismerésével egyszercsak eljutsz arra a pontra, hogy nem akarod elpazarolni a jelened. És végre olyan életet élsz majd, ami hozzád a legméltóbb lesz.

A dolgok múlandóságának megértése, a változás elkerülhetetlenségének befogadása, és a vissza nem követelhető pillanatok törékeny szépségével való szembenézés hatalmas erő.