Lovasi Lina

A napokban készülök befejezni a legújabb könyvemet, és ennek következtében felszínre jöttek bennem olyan gondolatok, melyek még sokkal erősebb tisztánlátásra bírtak, illetve ezáltal még keményebb és mélyebb belátásokra késztettek. így azt hiszem elérkezett az ideje annak, hogy most keményebben rámutassak egy picit a dolgok igazi lényegére. 

Bár egyre inkább azt sugallja a társadalom, hogy legyél taktikázó meg számító, viszont én úgy gondolom, hogy az égiek pont ezt az irányt egyáltalán nem támogatják, és egyre inkább oda vezetnek, ahol nagyon is van értéke annak, hogy emberséges és mély érzésű legyél. Mert bizony, nagyon megingathatatlannak kell lenni ahhoz, hogy ne hagyd magad megtéveszteni, és ne tudjon befolyásolni senki véleménye. Apám nagyon karakán, mégis jószándékú ember volt. Egy igazi megmondóember. Megvolt a véleménye sokmindenről, de a saját dolga mindig is fontosabb volt számára, akárcsak a tisztessége. Sosem nézett le senkit, de fel sem nézett senkire, és soha nem is beszélt más emberekről. Ám, ha valaki átlépte a határait, akkor megmondta a véleményét, és nem érdekelte, hogy azután bárki is megsértődik rá. Nem érdekelte, hisz a saját tisztessége és becsülete volt a legnagyobb értéke, melyre módfelett vigyázott. Sosem hallottam hazudni, és sosem láttam másokkal tiszteletlenül bánni, de kíméletlenül őszintén megmondani a véleményét, vagy kiállni a saját igaza mellett, azt bizony nagyon sokszor. És olyankor nagyon büszke voltam rá! Már akkor tudtam, hogy a felnőtt létem legerősebb alapköve, az ő markáns egyéniségének példája lesz. Az értékrendje mindig is nagyon rendben volt, és ez igencsak átható volt. Mai napig becsületes és az egyik legőszintébb emberként tartják számon őt. Tőle tanultam meg, hogyha valaha is lesodródsz a szíved útjáról, nem fognak kellemes dolgok érni, és meg fog változni önmagad tisztessége is. Hiszen ha elkezdesz játszani ilyen-olyan felvett szerepeket, egy rövid idő után, önmagad tisztességére az keményen visszaüt. Általa tudom, hogy a lelkünk útját akkor is érdemes járni, amikor csukva van mindkét szemünk az igazság előtt. Hogy a pénz, és a materiális világ rengeteg ember életének megrontója. Egyre többen vannak ugyanis, akik elhiszik, hogy attól többek, mert van pénzük, mert menőbb kocsival járnak, vagy épp van egy magasabb titulusuk. Én meg mindeközben azt érzem: mennyire nem érti sok ember az élet lényegét. Mindenféle alázat és hála nélkül, magától értetődőnek vesznek mindent. Pedig mindannyian, csak egy balesetre, egy diagnózisra, vagy váratlan telefonhivásra vagyunk egy teljesen más élettől! Senki sem védett, senki sem több senkinél. Nem leszel több attól, hogy pénzed van. Nem leszel több attól, hogy tanult vagy, hogy bármihez is mások segítettek hozzá, vagy hogy mindenből a legjobbat veheted. Ez mind külsőség! Egy pillanat, egy szerep, vagyis csak a LÁTSZAT. Nem az igazi értéked! Számomra súlytalan, amikor valaki úgy jár-kel, mintha ő lenne a világ közepe. Az igazán nagy emberek nem a külcsínre építenek. sosem! Mert a lényeg abban van, amit senki más nem lát: a JELLEMEDBEN. A szívedben, a kedvességedben, a jóságodban. Attól leszel igazán értékes, ahogyan másokkal bánsz. Azokkal, akikhez nem fűződik semmiféle érdeked. Nem a genetikád tesz emberré, nem a márkás ruháid, nem a pénzed, az otthonod mérete, vagy a kocsid értéke! Hanem az, hogyan tartod tisztán a lelked.  Az ahogyan másokhoz szólsz. Ahogyan kiállsz valaki mellett, vagy ahogyan tisztelni tudod azokat, akik tőled szerényebb körülmények között élnek. És tudod, mit?  Szerintem a valódi „emberi minőség” nem ott kezdődik, hogy mire vágsz fel, hanem ott, hogy csendben a lelked mélyén minek örülsz úgy igazán. Hogy milyen a szíved! Ez az emberi minimum. A pénzed véges, az időd és a külcsín amely körülvesz véges. De az emberi jóságod, mely a zsigereidből fakad: örök.  A kocsid elromolhat. A diplomád nem tesz többé. De amit másoknak adsz magadból, a támogatásod, a figyelmed a törődésed, az igen! Az a Te VALÓDI értéked. Ebben dől el, milyen ember vagy. Viszont sajnos az elmúlt időben nagyon azt tapasztalatam, hogy rengetegen vakon vannak az önmagukról alkotott szerepeikben. Igen sokszor megemlítem az energiák fontosságát az írásaimban és a személyes kommunikációimban is. És annak ellenére, hogy egyre többen egyetértenek velem, sokszor érzem úgy, hogy sokaknál igencsak ködös az energia lényege, vagy akár a saját energiáik fontossága. Utóbbiaknál pedig úgy érzem, hogy sokkal fontosabb, hogy hogyan és miként vegyenek el energiát és figyelmet másoktól, mintsem megértsék annak lényegét. Ámde, nem elég látszólag spirituálisnak, látszólag megvilágosodottnak lenni, vagy ha tovább megyek: egyenesen ciki tiszta energiájúnak beállítani magad, főleg ha egész álló nap rossz gondolatokon rugózol, vagy utálod a másik embert csakmert ő tudatosabb, érzékibb vagy erősebb. Figyelmet, gondolatot vagy bármi mást lecsapolni nagyon nem menő másoktól. Személy szerint, én nagyon szeretem a csendet, a nyugalmat, és sokszor szeretek csak úgy elgondolkozni, szeretem a minőségi zenéket egyedül élvezni, szeretem a légüres teret, amit azzal tölthetek meg, amivel csak jól esik, vagyis: önmagamat. Mert csakis úgy adhatok másoknak minőséget, ha én magam is nagyon jól vagyok. És mivel én keményen kerülöm a negatív, a rosszindulatú és együgyű embereket, -csakhogy magammal képes legyek csendben elmélyülni és képes legyek meghallani úgy igazán a legbensőbb hangomat-, nagyon nem érzem szükségét, hogy olyan embereket is megértsek, akik egyáltalán még csak meg sem próbálják felismerni az én működésem vagy más tudatukra ébredt emberekét. Mert tudod, nagyon nem mindegy az sem, hogy mennyire vagy terhelő mások számára, vagy éppen mennyire vagy egy szemét energiavámpír, netán mennyire zavarod a másikat az állandó pocsék rezgéseddel! Erre oda kell ám figyelni! Amíg másokból nyered az erőd, amíg nem tudsz felnőni, mert folyton másokba kapaszkodsz, és másoktól várod a megváltást, addig nem fogsz tudni önálló energiákban gondolkozni. Nyilván amíg nincs érzelmileg független életed, addig nyugodt szívvel fogsz mások nyakán üldögélni. Csak ez hosszútávon neked sem lesz jó. Hiszen így mindig másoktól fogsz függeni. Mások idejétől, mások figyelmétől és még sorolhatnám. Az igazat megvallva volt idő, amikor inkább kerültem a konfliktust, és nem mondtam ki amit gondolok. Igen ám, csak ez mindannyiszor az energiám vette. Rengeteg időbe, kellemetlen felismerésbe került, hogy ilyen módon megtagadjam az érzéseimet. Persze egyáltalán nem bánom, hogy akkor így tettem, mert ha nem így tettem volna, akkor nem tudnám, hogy hogyan is kell kíméletlenül megóvnom magam az ártalmas energiáktól! Mert a lelki béke nem a füstölőktől, csillogó kristályoktól, fiszem-faszom kabaláktól meg rád tetovált szimbólumoktól fog működni, hanem a szellemi-lelki-testi egyensúlyodtól. Vagyis attól, ha önazonos vagy! Az fontos. Emellett szükséges a csend, egy-egy egészséges önvizsgálat magunkkal szemben, vagy mélyebb eszmecserék olyanokkal, akik átlátnak azokon az önvédelmi mechanizmusainkon, amivel elpalástoljuk magunk elől, hogy mennyi hitvány energiát is hordozunk magunkon, -és árasztjuk azt magunkból-, csakmert empatikusak voltunk olyanokhoz, akik egyetlen szavunkat sem érdemelték, nem még egyetlen órát is az életünkből. És bár én alapvetően elég sokáig toleráns tudok lenni, és azt hiszem, ha valakiről, rólam nyugodtan azt lehet mondani, hogy empatikus vagyok, de mostanában már én is azt érzem, hogy egyre több az önző ember. Akik olyanok, mint a vérszívó élősködők, és hülyére csesztetik a másik embert bármivel kapcsolatban, semmit sem törődve azzal, hogy ez egyáltalán nem normális. Érdekes módon a vagyonára, meg a tárgyaira mindenki vigyáz, az idejére már kevésbé, vagy arra hogy ne lopjon pofátlanul energiát, figyelmet, időt mástól. Közben meg csodálkoznak, hogy mennyire az idő, az élmény és jóság szűkében vannak, mikor az összes létező mondatuk úgy kezdődik, hogy –nekem, enyém, magamnak. Egóból nem lehet tisztán működni soha! Talán emiatt is annyira hihetetlen, hogy mennyire egyensúlyban szeretnének élni egyesek, mégsem fogják fel, hogy ők maguk mennyire nyomasztóak  és mennyire rossz energiát képviselnek valójában csakmert nem önazonosak, és nem a saját vágyaikat élik, hanem üldögélnek a langyos vízben. Az energiák viszont, SOHA nem hazudnak! Csakis akkor tudnak pozitívra fordulni és a hasznodra válni, ha a saját utadon vagy. Illetve, ha energiát és figyelmet nyúlkálsz le sunyi módon másoktól, akkor szerinted ki a franc akar veled kapcsolódni azok közül, akik már élik a teremtő energiaáramlás folytonosságát?! Csak azok várják el, hogy nyaljanak nekik, akik felsőbbrendűbbnek hiszik magukat, de ez egyáltalán nem elegáns. Elárulom: ahol igazán számítasz, oda nem kell sem hízelegned, sem elővenned a pedált! És amúgy meg, ha alamuszi energia-potyázó szándékkal állsz bárkihez, az egy idő után, amúgy is hatalmas falakat húz eléd, és csak vergődni fogsz, mint egy szomjas ember a szaunában, hogy miért nem működnek a dolgaid vagy miért nem halad végre az életed rendesen, A másik ember életének nehezítése, fenntartása, megterhelése a világ egyik legkegyetlenebb energiaeltulajdonítása, amiért előbb vagy utóbb, de biztosan súlyos árat fogsz fizetni, mert az a minimum, hogy elpárolog mellőled a reménnyel együtt mindennemű jó rezgés és energia is. Feleslegesen dumálni, ontani a baromságot magadból sem menő más kárára. Aki csak játssza a spirituálisan kiteljesedettet, közben a szeretet hiánya, és a instabilitás erősen érezhető rajta, vagy az, hogy tudatalatt de érezhetően féltékeny mások boldogságára vagy irigy más fényére, az sajna önmaga és mások felé is nagyon hamar jóval a nulla alá esik fizikai síkon. Hiába van jól megkomponálva külsőségeiben valaki, ha süt a szemeiből a zavarodottság, és a gonoszság. Én életemben nem láttam mág csúnya arcot. Ha valakit csúnyának láttam, az csakis a szíve miatt volt az. Mert kegyetlen egyébként, miféle álarcokat tudnak magukon viselni emberek, pusztán csak azért, hogy kinyomhassák magukból a rájuk rakódott kínjaikat vagy indulatiakat, és persze rengetegen be is kajálják ezt a fajta hozzáállást. Nekem is volt időszakom, amikor úgy éreztem, hogy mindenáron segítenem kell az embereknek, -boldog boldogtalannak, és bárkinek aki szembejött-, mígnem eljött az az idő, amikortól elkezdtem nagyon erősen úgy érezni, hogy egyre több ember van, akiktől keményen távol kell tartanom magam. Hiszen az ilyenek, az odaadást nemhogy nem értékelik, de a hálát még úgysem,... -csak érdekkel átitatottan, hitványan lesben állnak, hogy kitől vegyenek el épp jótékony motiváló energiát úgy, hogy l*faszt nem adnak érte cserébe. Szóval mindig azt mondom, nem az univerzumnak kellene megtelnie a rossz energiákkal, hanem a terápiákon a papírzsebkendőnek könnyekkel. Merthogy bármennyire is nehéz, megéri fejlődni! Tudniillik azért jöttünk a földi létbe, hogy megfejlődjük önmagunkat. Nem másért. A fejlődő ember pedig úgy kell a világnak, mint egy autóba a motor. Vagyis azok, akik szeretik a csendet, nem tolakodóak, nem basztatnak senkit, nem tolják a másikra a saját gondjaikat, problémáikat. és nem ontják szüntelenül kifelé magukból mindazt, amire a másiknak nincs befogadása. Borzasztóan megterhelőek azok az emberek, akik nem képesek szembenézni a saját nyomorukkal. Vagy azzal, hogy egészen addig, amíg kényelemből cselekszsenek, nem lesznek soha többek. Mert akik nem képesek belenézni kőkeményen a tükörbe, és bevallani maguknak, hogy attól, hogy másokba kapaszkodnak, vagy mások által képesek csak érvényesülni, még nem kellene magabiztosan járkálniuk a világban. Nézz csak körül, mennyi de mennyi félrenevelt vagy lelkisérült fiatal él közöttünk, akik határozott együgyűséggel állnak lelkük oltárán, és onnan bírálnak vagy véleményeznek olyan embereket, akik a pszichéjüket rendszeresen karbantartják, és a mentális egészségükre odafigyelnek. Közben élni nem éltek még annyit, hogy tisztán lássák a mátrixban a lényeget. Ergó jó ha tudod, hogy azok, akik nem törődnek a lelkibékéjükkel a Tiéddel sem fognak. Pont magasról fognak tenni arra, hogy Te hogy vagy! Csak azt nézik, hogy a múltban elszenvedett kínjaik és felszínes neveltetésük miatt kiken vehetnek revansot, kikre telepedhetnek rá, vagy kiket büntethetnek rommá a fejlődésre és szintlépésre képtelen életükkel. Belegondolnom is kínos hány ilyen futott belém az elmúlt években. Persze a mára kifinomult szűrőim és kemény tapasztalataimmal átitatott védelmi rendszerem olyan szinten nem engedi, hogy közel engedjem az ilyeneket, hogy amikor már kilométerekről megérzem őket és a pocsék energiáikat, inkább hátralépek kettőt, csak ne kelljen keresztezzék az utam. Ugyanakkor vannak olyan szituációk is, melyeket fel sem veszek, nemhogy bele is álljak. Kerülök már minden olyan kontaktációt is, mely méltatlan az energiáimhoz. Nem tudnék már olyan emberekkel sem közelebbi kapcsolatba kerülni, akik mások sikereit, örömét, saját kudarcukként élik meg. Akik mások boldogságába beletenyerelnek két kézzel, csak nehogy ők kevesebbet profitáljanak bármiből is. Mert egy önző ember sosem képes tiszta békében lenni, megérteni az életszemléletedet pedig mégúgy sem. Pont ahogyan egy kontrollmániás, nárcisztikus ember sosem fog őszinte tiszteletet vagy feltétel nélküli szeretetet adni. Csak amíg a kedvére ugrálsz, és nem fordulsz szembe vele. Az ilyen csak birtokolni, elvenni, kimanipulálni, kizsarolni tud! Tehát, amíg hagyod, hogy a félelmeid nagyobbak legyenek mint a céljaid, sokat fogsz szenvedni. Kurva sokat! És egészen addig is, amíg a csendet nem éred el magadban, magadon viselheted Te a világ összes ásvány karkötőjét, vagy fetrenghetsz Te egy Zen Buddhista aurájának árnyékában, akkor sem leszel teremtő, szerethető még úgy sem. Nyugodt, tiszta energiák nélkül és jó rezgések nélkül mindig is egy kétlábon járó kín maradsz! Tiszta rezgésű státuszban csakis akkor leszel, ha tudsz EGYEDÜL lenni, képes vagy megállni a helyed önállóan, és tudod élvezni a csendet. Jó rezgésű is csak úgy tudsz lenni, ha felismered, hogy kik azok, akiktől nem kezd el agyonverni az ideg már az első pár percben, és mik azok a dolgok, melyek töltenek és erősítenek. Amit nem kifelé megmutatva is értékesnek és maradandónak élsz meg. Szóval mindent összevetve, ennyi béna álarcot talán az idei nagyszabású farsangi bálon nem láttam, mint amit mostanság az emberek öntenek magukra. De tagadhatatlanul, teljességgel felesleges ez a fajta maszkoló üzemmód, mert az ENERGIA, és a rezgés mint olyan: a legelegánsabb és leghitelesebb öltözetünk manapság. Azt nem tudja elrejteni senki. Tehát megveheted Te a legmenőbb, legmárkásabb, legdrágább dolgokat is, de minél önzőbb és autokratább vagy, annál rosszabbul áll a legdivatosabb cucc is. Mint ahogyan van az a nő, aki egy húszcéves Peugeotból is úgy száll ki, hogy eláll a lélegzeted, és van az a nő aki többmillás luxusverdából is úgy száll ki, mint egy nagy senki. Mert tudod, ha sz*r az energiád, és az értékrended, akkor a kisugárzásod is az lesz. Csak mondom. És minél énközpontúbb vagy, annál kevésbé érzi magát a másik ember jól és kiegyensúlyozottabban melletted. És mindig zavarni fog, ha más tisztább, értékesebb, egészségesebb lelkületű vagy önazonosabb, mint Te! Lehet bármid. Mert a lényeg tényleg nem más, -ha már ilyen álságos időket élünk-, tessék szépen leülni nyugiba egy jó nagy tükör elé, és bátran meglehet számolni azokat az alkalmakat amikor jót cselekedtetek, önzetlenül segítettetek, vagy másokat is figyelembe vettetek, nem csak magatokat! Nézzetek szembe azzal, mitől lesz több ez a világ, és más emberek általatok. Elérkezett ugyanis az energetikai nagytakarítás ideje. Indulj el, önmagad felé, és ezzel egy jobb világ felé! A világ odáig van ugyanis a jó tanítványokért, és a felébredt emberekért-. Azokért, akik nem elvesznek, kikövetelnek, vagy elvárnak, hanem többé tesznek már csak a puszta jelenlétükkel is másokat! És akár tetszik akár nem, elkezdődött a törlesztés ideje! Mindazok, akik azt hitték csak úgy átléphetnek másokon, most igen intenzív leckéket fognak kapni a Sorstól! Bár kissé kényelmetlen lesz visszatérdelni az energetikai kiscsoportba, de csak sikerül némi alázattal összekapni magatokat egy kicsit. Ha az önzőséget és az egótokat leteszitek, szerintem sikerülni fog elindulnotok a fejlődés útján! Persze az igazság az, hogy egyáltalán nem irigylem a felismeréseiteket, de inkább most szenvedjetek kicsit, mint aztán egész életeteken keresztül, vagy továbbra is ugyanezeket a pocsék energiákat árasztjátok tovább, na mert az már több volna, mint illetlenség! 

Ha felismered, hogy csak ködösítettél eddig magaddal szemben, és elhitted magadról amit vetítettél magadnak magadról, akkor lehetsz egyensúlyban a lelkeddel! Nézz szembe magaddal és ne hazudj magadnak! Ez a titok. Mert utána sokkal, de sokkal könnyebb lesz! Neked is. Másoknak is.